Név:  Ciel Phantomhive

Anime:  Kuroshitsuji

Kor:  12-13 év

Faj:  ember / démon

Nem:  férfi

Horoszkóp:  Nyilas

Magasság: 152 - 158 cm

Születésnap:  1875. december 14.

Története:

      Ciel Phantomhive egy XIX. századi angol nemes. Szüleit már gyermekkorában, mindössze 10 évesen elveszti, őt pedig elrabolják, és megkínozzák, továbbá nemesi rangja ellenére, rabszolgaságra kényszerítik. Ciel ekkor, véletlenül megidéz egy démont, akivel egyességet köt a lelkére. A démonnak követnie kell, továbbá köteles megvédeni mindentől, és komornyikként kell szolgálnia a kis grófot, mindaddig amíg a gyermek bosszút nem áll szülei gyilkosán, és azokon, akik megalázták. A démon elfogadja az egyességet, és megmenti. Majd az egyesség pecsétjével, megjelöli Cielt. A jel a szemére kerül, ezért állandóan szemfedőt kell hordania, hogy a többi ember ne szerezzen tudomást az egyességről. A fiú, el is kereszteli újdonsült komornyikját Sebastiannak, és így tér vissza a nemesi életben.

       Hazatérvén, a világ egyik legnépszerűbb, és legnemesebb édesség és játék gyárának feje lesz. Igyekszik titkolni komornyikja igazi kilétét, még a ház szolgáival sem ismerteti az igazságot, miszerint Sebastian démon, és mivel a szolgái teljes mértékig megbíznak gazdájukban, egyáltalán, eszük ágába sincsen gyanakodni.

       Annak ellenére, hogy újra elfoglalhatta a rangjának méltó, nemesi széket, egyáltalán nem boldog. Semmi más célja nincs, a bosszún kívül. Az élete, a nemesi kötelességeiből, és a bosszúból áll. Szeret tudomást sem venni az emberi érzéseiről, és szereti ezeket minél jobban elhessegetni magától. Nem hajlandó beismerni például, hogy hiányoznak neki a szülei, csak néha egy-egy mondatból lehet erre következtetni. Nem szereti magát sajnáltatni, mindig az erős és határozott gróf szerepét festi elénk. Olykor-olykor viszont képes eldobni a büszkeségét, ha a menyasszonya, vagy a királynő úgy kívánja. Bármint megtesz, amit a királynő kér vagy parancsol neki, ez a kötelessége, mivel a Phantomhivek, már ősidők óta a királynő őrkutyái. A menyasszonyát pedig igyekszik mindig boldoggá tenni, és ezért néha félre kell dobnia az önzőségét.

       Ennek ellenére, nem igazán mondhatni, hogy szerelmes, inkább csak kötelességből próbálja boldoggá tenni a lányt. Mondhatni, az ő életében egyáltalán nem kap helyett a szerelem. Viszont elég kesze-kuszák az érzései, a menyasszonyát illetően. Hiszen idegesíti, menyasszonya gyerekes, lányos viselkedése, ugyanakkor mindig aggódik érte, és védeni, óvni akarja.

 Ízlése:

     Ciel ellene van a társas eseményeknek (rendezvényeknek), legfőképp a táncnak. Az még csak hagyján, hogy nem tud táncolni, de nem is szeret, és nem nagyon mutat hajlamot a felé sem, hogy valaha is megtanuljon. Ennek ellenére, muszáj táncolnia, hála menyasszonyának, Elizabethnek, aki rendszeresen megtáncoltatja vőlegényét.

      Szereti a percíz, jól megtervezett dolgokat, épp ezért nagyon megdorgálja Sebastiant ha valamit nem csinál jól. Annak ellenére, hogy Sebastian, a komornyikja démon, nem nagyon rajong a démonokért. Sőt... általában ha sértegetni akarja komornyikját, hozzá-hozzá vágja a „démon” jelzőt, és egyéb módokon is kifejezi nem tetszését a fajt illetően.

     Nem szereti a kapkodást, amikor „éppen hogy csak” sikerül valami. Szereti a munkáját, vagy bármi mást, szépen, nyugodtan elvégezni egy tea mellett, és inkább Sebastian hagyja a dolog nagyját.

    Gyűlöli, ha legyerekezik, vagy ha gyerekként tekintenek rá, vagy ha anyáskodni akarnak felette, mint például a nagynénje, Madam Red. Elvárja, hogy tiszteljék, elvégre, mindenki más rajta kívül, csupán bábu, semmi több, és a bábuknak tisztelniük kell a vezérüket. Ha valaki, még sem adja meg a neki járó, kellő tiszteletet, akkor viszont szörnyű parancsokat képes adni Sebastiannak.

    Nem szereti a túl zsúfolt, forgalmas helyeket mint például Londont, mivel kedveli a csöndet és nyugalmat, és ezek egy nyüzsgő városba nincsenek meg. Sokkal jobban szeret egyedül lenni, és nem szereti ha zargatják. Mint minden ember, ő is szeret uralkodni és parancsolgatni (mondjuk, neki ez létfontosságú is). Mindent amit csak lehet, szeret Sebastianra hagyni, hogy neki ne legyen semmi dolga, csak hogy leüljön és megigyon egy teát. Teljesen érthető módon, utál veszíteni, vagy vesztesnek érezni magát.

    A vállalataiból kifolyólag, nagyon édes szájú, nem múlik el úgy nagy, hogy ne egyen valamilyen torta féleséget. Természetesen, szeret játszani is, általában sakkozni, de bármi mással is, szívesen eljátszik, legyen az egy kártya játék, vagy valami egyszerű társas.

 Kapcsolatai / Tulajdonságai:

       Ciel általában unalmasnak találja a többi nemest, ezért nem igazán szeret találkozni velük, csak ha nagyon muszáj, jobb szeret inkább el zárkózni az emberektől, nagyon távolság tartó. Még a hát szolgáival se teljesen őszinte, bár magához képest, egész rendes hozzájuk. Megbízik bennük, és nem harapja le a fejüket akkor sem, ha valami marhaságot csinálnak (köszönhető ez a nyugodt természetének is). Minden szolgálója a házba, kivétel nélkül őszintén szereti, és tiszteli Cielt, és igyekszik mindenki mosolyt csalogatni az arcára, még Sebastian is. De neki, nem igazán van kedve mosolyogni... néha egy-egy jól improvizált mosolyt elejt menyasszonya kedvéért, de semmi többre nem hajlandó.

        Ciel általában igyekszik jól elrejteni az érzéseit, hogy lehetőleg senki ne tudja mi zajlik benne legbelül, de azért az mindenkinek világos (bármennyire is, igyekszik titkolni) hogy szereti a szüleit, és hiányoznak neki (tisztán kivehető ez, egy-két érzelmi kirohanásából). Sebastian is fontos neki, bár sosem lenne képes bevallani, hogy szereti. Sikerült, eléggé megkedvelnie a felügyelőt is Abberlinet (bár erre is csak célozgat). De igyekszik távolság tartó lenni vele is, mondván, hogy ő a sötétséghez tartozik, és ebbe nem akarja őt is belerángatni. Ezért őt is többször ellöki magától, de a felügyelőt nem igazán érdekli, töretlenül küzd Cielért, és azt akarja, hogy egy boldog élete legyen, és ezért képes bármire. Olyannyira, hogy saját magát is feláldozza Cielért.

        Cielt általában a nemesség csak úgy látja, mint az alvilág feje és mint a királynő házőrzője: igazi Phantomhiveként. Ami Cielnek egyáltalán nem sértés, hiszen büszke a családjára, és büszke saját magára is, egyedül a sértéseket kéri ki magának, és igyekszik mindenkit alaposan megbüntetni, aki csak ártani akar a Phantomhive névnek. Szeretne, nem szégyent hozni a családjára.

    Mivel a királynő házőrzője, nem épp a maffia csoportok kedvence. Úgy szólván, gyűlölik a grófocskát. Úgy hogy, mindent megtesznek, hogy likvidálják (nem mintha bármit is tehetnének).

     Ciel a nemesség, az ördög nemeseként is emlegetik a családneve miatt. Azonban, Ciel minden szilárdsága és keménysége ellenére, nagyon érzékeny tud lenni, például a szüleit illetően. Talán ezért is, azt is nagyon rühelli ha valaki a halottakkal játszadozik.

         Képes bármit megtenni a királynőért, szó szerint bármit. Bár, saját bevallása szerint, mind ezt csak is kötelességből teszi, nem azért mert hűséges hozzá. De még se követi esztelenül a királynő parancsait, mert amikor a mangában az elveszett gyerekek sorsáról kellett dönteni, önkényesen cselekedett, úgy, ahogy ő maga jónak látta, nem úgy, ahogy azt a királynő parancsolta neki.

      Ciel igazából, úgy teljes igazából, nem bízik senkibe. Mindig vannak fenntartásai, feltételei, és soha senkit nem enged magához túl közel. Nehezen kedvel meg bárkit is, és nehéz elnyerni a bizalmát, és eléggé önfejű is, nem nagyon hallgat másokra, inkább a saját feje után megy (elvégre, a játékban, ő a vezér). Például, amikor Madam Red megkéri, hogy felejtse el a bosszút, és csak legyen boldog, Ciel durván és gorombán lehordja, hogy nem az ő dolga, szóval ne foglalkozzon vele.

        Minden embert (megpróbál) bábuként kezelni, és a saját akarata szerint mozgatni. Ezért is olyan nagy probléma számára, ha netalántán megkedvel egy-két bábut. Próbál, érzelmek nélkül irányítani, érzelmek nélkül játszani, de ez szemmel láthatólag nem sikerül neki az esetek többségében. Ennek ellenére sosem hajlandó bevallani, ha csak egy kicsit szimpatikus neki valaki.

        Szeret erősnek, éretnek, és határozottnak mutatkozni, úgy hogy nem igazán mutatja ki a gyengéit, nem nagyon adja ki a gyenge pontjait, egy-két alkalmat kivéve, de ezekben az esetekben is, mindig talál valami béna kifogást, hogy mi-miért történt, vagy hogy mit-miért csinált. Viszont Sebastian, elég gyakran eltalálja azokat a gyenge pontokat. Ami Sebastiannak külön szórakozás. De ugyanúgy Ciel is szeret vissza vágni (vissza piszkálódni). Igazából, nagyon is szeretik szekálni egymást. Ciel is minden alkalmat megragad amivel bosszanthatja komornyikját, és Sebastian is mindent megtesz azért, hogy alattomosan ugyan, de megnehezíthesse gazdája életét. Ugyanakkor, Sebastian az, akivel Ciel a legközvetlenebb és legőszintébb. Sebastiannak pedig ugye, muszáj igazat mondania, hiszen az egyesség köti Cielhez, ezért nem hazudhat neki. Gazdája épp ezért teljes mértékig megbízik benne.

        Nehezen lehet megérteni, és a legtöbben nem is értik meg. Igazából, szinte senki. Senkis e tudja biztosan, hogy mi zajlik le benne, mind ez azét van, mert senkinek se beszél túlzottan az érzéseiről, Sebastiannak is csak parancsokat osztogat, a komornyiknak pedig nem áll érdekébe, hogy érdeklődjön. De nem csak Cielt nehéz megérteni, ő maga is, nehezen ért meg másokat, de nem is akar meg érteni más embereket. Csak teszi amit a kötelessége kíván, és igyekszik minél előbb bosszút állni. Nem szereti a céltalanságot és a határozatlanságot, a komolytalanságot. Azt szereti, ha valaki tudja mit akar! Ugyanakkor, egy hölgy esetében, nem szereti ha valaki túl szigorú, és (bár az animében sosem mondja) pont ezért örül annak, hogy Lizzy lehet a felesége.

Stílus / jellem:

Alapvetően egy eléggé önző karakter. Nem igazán gondol semmi másra, csak is saját magára, és ha véletlenül még is foglalkozna másokkal, igyekszik minél jobban leplezni. Néha elég durva és goromba, de érthető, hogy néha elszakad nála a cérna. Mindenek ellenére, egy nagyon higgadt, nyugodt nemes. A legtöbb esetbe, kellően hideg fejű, nehéz kihozni a sodrából, nehéz kiborítani. Bár elég sokszor sikerül nemeseknek, de minden esetben, jó oka van arra hogy kiboruljon. Az önzőséggel együtt jár az is, hogy általában, nem nagyon árt senkinek sem, csak ha éppen a királynőt védi, vagy ha a helyzete más okokból úgy kívánja. Mindemellett, egy nagyon édes, cuki figura . Bár alapvetően, nem stílusa, hogy cuki legyen, de még is csak az. Jól forog az esze, ez abból is jól látszik, hogy kiválóan sakkozik. Nagyon ész szerűen csinál mindent, szó szerint (mint a sakkban) minden lépését pontosan megtervezi és átgondolja, és aszerint halad előre. Nagyon ésszerű taktika.
Önfejű, és akaratos. Mindenképpen eléri amit akar, addig nem nyugszik, amíg nem szerzi meg amit szeretne. Mindezt nagyon határozottan, és okosan, jól megfontolt lépésekkel teszi. Alapvetően, nehéz megijeszteni, nem az az ijedős fajta, abból kifolyólag sem, hogy egy démon a komornyikja. Nagyon precíz a munkáját illetően, és igényli is a pontosságot, a jó munkát: oda figyel a minőségre, megdolgozik a pénzéért. Igyekszik tisztelet tudóan, és udvariasan viselkedik, persze vannak helyzet, amikor ez nem sokat ér, és nem is olykor-olykor nem is nagyon engedheti meg magának hogy udvariasan, és tisztelet tudó legyen. Mert hogy, egyes emberek nem érdemelnek tiszteletet. Hű magához, és az elveihez, és magához a családnevéhez is hűséges. Tiszteli a Phantomhivekoat, az apját az anyát, a nagyapját és a nagyanyát. Nála, (és abban a korban is) ez alapvető dolognak számított. 

 ~Saver véleménye:

       Én nagyon szeretem Ciel határozottságát. Mindenképpen nagyon szimpatikus karakter. Teljesen normálisan, okosan gondolkodik. Majdnem mindenbe egyetértek vele. Mondjuk nem meglepő, mivel eléggé hasonlít rám... gyakran meg is kapom a „kis Ciel” jelzőt, és a hasonlókat, annak ellenére, hogy lány vagyok =) .

      Teljesen megértem, hogy nem akar senkit se közel engedni magához, és hogy olyan távolság tartó. Én valószínű, rosszabb lennék az ő helyében. Én nagyon megszerettem. Meglepő, mivel nem nagyon szoktam megkedvelni se anime szereplőket, se sztárokat. De hát Ciel... mindamellett hogy állandóan elálmélkodok, hogy milyen éretten gondolkodik, nagyon jókat röhögök is rajta, de szerintem nincs olyan ember, aki a 4.részt ne röhögte volna végig. Tisztelem a kitartásáért, amiért lelkiekben képes volt túltenni magát a poklon (mert az nem Sebastian segítségével sikerült). Külön szimpatikus, hogy nem sajnáltatja magát állandóan. Ha akarná, minden esetbe, hivatkozhatna a szüleire, akárhányszor csak hibázik, de nem teszi, ami tényleg nagyon becsületes dolog a részéről.

    Sokan vannak a „rajongók” között is, akik csak az önző és zsarnok kis nemest látják benne, de igazából, ha valaki tényleg oda figyel rá, és képes felfogni amit lát, akkor rájön, hogy Ciel Phantomhive sokkal több mint egy önző nemes. Tény, hogy nagyon nehezen szerethető karakter, nehéz megérteni, ez nem kérdés, de épp ez a jó benne. Ez teszi őt annyira hozzánk hasonlóvá, olyan emberivé még démonná válása után is. Sokkal jobban a miénknek érezhetjük az ő karakterét (minden bunkósága ellenére) mint például Sebastiant, ha képesek vagyunk megérteni Ceil kesze-kusza érzelmi világát.

      Hát és akkor most a kényes téma... hogy shota, vagy nem shota. Véleményem szerint, köszönő viszonyban sincs a shota stílussal. Egyáltalán, semmi olyant nem csinál, amiböl arra lehetne következtetni, hogy shota. Nem szerelmes Sebastianba, csak szereti, mert ő az egyetlen a környezetéből, aki egy töredéknyit is képes megérteni az életéből. Szereti, mert nem hazudik neki, és mindig vele van, mellette áll. Jó hogy szereti. De az ő kapcsolatuk nekem sokkal inkább tűnik apa-fia párosnak, mintsem szerelmes pároknak.

      Hát és emberek... ahogy Lizzyvel bánik... Igaz hogy csak improvizálja, de egy ilyen mellet kit érdekel? Kedves, aranyos vele, mosolyt csal az arcára, megvédi, aggódik érte, és feltétlenül: boldoggá teszi, mindemellett hűséges marad hozzá. Szóval, Elizabeth rendesen megfogta vele az Isten lábát, az biztos.  Szóval, Ciel szerintem a legtöbb szempontból példaértékű. Oké, hogy kicsit önző, egy kicsit bunkó, és hasonlók, de... senki sem lehet hibátlan, nem igaz? Ennyit, igazán ellehet neki nézni. Szóval, nekem mindképpen: 10/10

°°Patrisaa°° véleménye: -

Név:  Kiryu Zero

Anime:  Vampire Knight

Kor:  17 éves

Faj:  emberből lett vámpír

Nem:  férfi

Magasság:  181 cm

Vércsoport:  A

Története:

    Kiryu Zero a Cross Akadémia egyik nappali tagozatos tanulója. A családját vérszomjas vámpírok mészárolták le. Aznap éjjel, (bár ő túléli) meg harapja egy tisztavérű vámpír, így ő is vámpírrá változik Épp ezért, gyűlöli a vámpírokat. A vérfürdőből Cross Kaien menti meg, és hazaviszi, majd fiaként neveli a kis Zerot. Ott találkozik Cross Yuukival is, Kain örökbefogadott leányával, aki elől igyekszik eltitkolni vámpír kilétét. A lány nagyon kedvesen bánik vele, és mindenben segít neki, még le is mossa vérpettyes testét. Ennek ellenére, a fiú nem nagyon közeledik hozzá. Majd később, Kain nyit egy iskolát, a Cross magán akadémiát, ahol nappali és éjjeli tagozat működik, két felügyelővel, Zeroval és Yuukival, akiknek első feladatuk az, hogy az éjjeli tagozatos sötét titkait megóvják. Többek között azt, hogy az éjjeli tagozatosok minden egyes tagja vámpír. Élén a tisztavérű Kuran Kanamével, Zero első számú ellenségével.

     Zero, egyre nehezebben birkózik meg vámpír énjével,  napról-napra vérszomjasabbá válik, és Kaname úgy érzi, veszélyt jelent a nappali tagozatos tanulókra, ezért megkéri az igazgatót, hogy helyezze át Zerot az éjjeli tagozatra. Az igazgató vonakodik. Egy éjjel azonban, Zero megharapja Yuukit. Épp ezért, az igazgató, fontolóra veszi Kaname kérését. De a lány, megharcol barátjáért, hogy ne kerüljön vámpírok közé, így Zero a nappali tagozaton maradhat. Csakhogy, fenyegeti az e-szint, az a szint, amit ha elér, végképp elveszíti emberi mivoltát, nem lesz képes gondolkodni, csak egy cél lebeg majd a szeme előtt: VÉRT, és ha ez bekövetkezik, Zerot kikell majd végezni, hogy ne ártson az embereknek. Zero, nem akarja, hogy a lány ilyen állapotban lássa, ezért többször próbál valamiképp vagy véget vetni az életének, vagy a lányt megkérni rá, hogy lője le őt. De a lány, ahelyett hogy tejesíteni Zero kívánságát, igyekszik folyamatosan küzdeni barátja életben maradásáért. Mégpedig úgy, hogy felajánlja a vérét Zeronak, hogy ekképp lenyugtassa a Zeróban tomboló vadállatot. Így meghosszabbítja Zero életét. Ám, feltűnik Zero régi vámpírvadász mestere Yagari Toga, aki azért küldtek, hogy ha veszélyesnek találja a fiút: ölje meg! De mint később kiderül, a mester nem igazán hajlik a szövetség szavára, és nem teljesíti feladatát, inkább segíti régi tanítványát sem hogy megölje.

      Zerot viszont nem akar életben maradni. Ugyan, küzd az életéért Yuukiért, de igazából, bosszút akar állni azon aki megharapta, és amiért elvette tőle a családját (legfőképp az öccséért, Ichiruért). De mikor találkozik az öccsével kiderül, hogy amaz önszántából ment a nővel (Shizuka), és Istenesíti, amiért megerősíttet a szervezetét. Zero innentől kezdve nem tud Ichirure öccseként tekinteni, pláne, hogy az akkoriban oly szeretett öccse meg akarja ölni őt. Zeronak azonban, választania kell,hogy az élete vagy a bosszú vágya fontosabb e. Ugyan is, az egyetlen, aki megmentheti az e-szinttől, az Shizuka, a teremtője, feltéve, ha Zero hajlandó a nő vérét venni. De mielőtt Zero megtehetné, Shizukát valaki megöli, így Zero nem tud inni belőle. Így nem sok esély maradt neki az életben maradásra.

Kapcsolatok:

  Zero általában mindenkivel durván és gorombán viselkedik, nagyon távolság tartó is (mivel vámpír, és nem akar ártani az embereknek) ezért nem nagyon vannak barátai, kivéve Yuukit. De Yuukinak se mondhat el mindent, mivel meg akarja óvni a lányt vámpír természetétől. Ezért Zero, lényegében, elég magányos, nincs senkije. Se barátai, se családja, egyedül harcol egyre növekvő vérszomja ellen. Míg nem meg harapja Yuukit. Innentől, a kapcsolata a lánnyal, sokra szorosabbra fűződik, és megtanulja értékelni az életet, míg végül beleszeret gyerekkori barátjába.

  Zero szinte az összes vámpírban (beleértve az éjjeli tagozatosokat is) az ellenséget látja, és mivel sokszor sértegeti Kanamét, az éjjeli tagozat sem nagyon szimpatizál vele. Legfőképp, Kaname a legkevésbé. Általában, Yuuki a vita tárgya, mivel Yuuki olyan „finom falat” hogy mindkettő magának akarja, és a lány se nagyon tud választani a két fiú közül. Ebből aztán állandóan veszekedés, vita és durvább dolgok származnak a két fiú között.

    Zero rendkívül szereti és tiszteli mesterét, és hálás neki, amiért a fél szemét adta azért hogy megmentse. Tiszteli, amiért remek vámpírvadász, és példaképként tekint Yagarira. Az egész családját, mindig nagyon szerette és tisztelte, és nyíltan csodálja őket, amiért ugyan annyi szeretett kapott az öccsével, bár ő jobb szerette volna, ha csak a beteg öccsével törődnek szülei. Különösképp szerette a testvérért, mindig gondoskodni akart róla, folyton aggódott érte. Bár egy kis időre megutálja öccsét, mikor megtudja, hogy szerelmes lett abba a nőbe, aki megölte a szüleiket. De mikor rájött, hogy igazából, sosem akart neki ártani, megbékél, és újra, jó testvérek módjára viselkednek egymással, bár nem tarthat sokáig, Ichiru ugyan is, feláldozza magát testvéréért. Ezek után pedig, Zero annyi erőt kap a magába szívott vérnek köszönhetően, hogy képes lesz megmenteni Yuukit a lány nagybátyától. Ennek ellenére viszont, a lány még is inkább Kanaméval marad, sőt mi több, ő és a többi vámpír is, elhagyják az akadémiát.

Ízlés:

Zero szereti a lovakat. Sok időt tölt az istállóban és környékén, lovával, Fehér Liliommal. Utálja, és megveti az összes vámpírt, különösen a tisztavérüeket, és legfőbb célja a vámpírok kiirtása, elpusztítása. Nem szereti a nagyképű, okoskodó, számító embereket (és vámpírokat) épp ezért, utálja Kuran Kanamét is, az éjjeli tagozatosok elnökét. Szereti a csöndet és a nyugalmat, nem veszi jó néven hogyha mindenfélével zaklatják, vagy csak egyszerűen nem hagyják nyugton. Jobb szeret inkább külön vonulni, és egyedül maradni, nem szólni senkihez.

Stílus / jellem:

 Zeronak alapvetően, az akadémia szemével nézve, nagyon rossz a modora. Bunkó, és szigorú. Mindemellett nem igazán van jó kedve, nem stílusa a mosolygás. Elég komoly természete van, általában komolyan áll a dolgokhoz. Zerot általában, a legtöbb esetben csak is az érzelmei vezérlik, és nem használja a józan eszét. Így van ez például Yuuki esetében is. A legtöbb esetben, egy fegyvert tart magánál, amit rendszerint erőszakosan előhúz, akárhányszor csak bajt szimatol, még akkor is, ha igazából semmi féle veszély nem leselkedik, vagy éppen, nem egy vámpírral, ha nem egy emberrel áll szemben, aki ellen a fegyvere teljesen hatástalan. Nevezhetjük hisztisnek, és azt is mondhatjuk, hogy szeret bele merülni a végtelen önsajnálatba, hiszen elég sokszor panaszkodik a múltjáról, és arról, hogy milyen rossz neki hogy vámpírrá változtatták. Ennek ellenére, mondhatni, a „vagány csávó” kategóriába tartozik, mind az ahogy a külsején is meglátszik (pl.: fülbevaló). Szeretne magabiztosnak, határozottnak, erősnek, és legfőképp emberinek látszani, ami több kevesebb sikerrel, általában sikerül is neki. Igyekszik távol tartani magát mindenkitől, hogy ne árthasson senkinek (mert hát, fő a biztonság). Összességében, egy nagyon érzékeny karakterről beszélünk. A jó és a rossz dolgok, egyaránt nagyon meg érintik őt, és biztos hogy sokáig megőrzi a pillanatot a tudatában.

~Saver véleménye:

 Zero teljesen más, mint az előző karakter, még is, ugyan úgy szerethető, sőt, még jobban, mivel hogy Zero jóval kedvesebb mint Ciel Phantomhive. Bár Zero se állt legelöl amikor a kedvességet osztogatták, de ő legalább annyit azért biztosan kapott, hogy az ő hozzá közel állókat, pl.: Yuuki, mindig mindenáron meg akarja védeni, még ha ezért a saját életét is kell feláldoznia, és szerintem ez igazán szép dolog. A sok által hisztinek nevezet, lelkizések, vagy nem is tudom minek nevezzem őket, nekem nem olyan idegesítőek, sőt, szerintem ezek kellenek a hoz, hogy átérezzük ezt az egészet. Azt meg végképp nem gondolnám, hogy ez önsajnálat lenne, hiszen ő pusztán azért ismételgeti újra meg újra, mert Yuuki képtelen felfogni a dolgok állását. Továbbá, szerintem nagyon is becsületre méltó, hogy nem hajlandó behódolni a nagy nevű, Kuran Kanaménak, és ha tetszik a többieknek ha nem, ő a nagy tisztavérűnek is megmondja a magáét, ha épp szükségét érzi. Ez mindenképpen piros pontot ér, és az is, hogy egyébként is, hogy nem hajlandó behódolni senkinek sem. Az is szimpatikus, hogy nem kedveli a vámpírokat, beleértve saját magát is, és még is küzd az életben maradásért. Meglehetősen gonosz dolog volt Yuukitól, hogy mindazok után, amit szegény Zero végig szenvedett érte, csak úgy ott hagyta a Cross Akadémiát, Zeroval együtt... csúnya Yuuki...
Van egypár közös tulajdonságom Zeroval is... mindketten makacsak vagyunk...stb.
10/9

×!Hyemi!× véleménye:

Én bírom Zero-t. Szerintem tök jól áll neki ez a vámpír-lét! Mondjuk nem tisztavérű, de úgy nem is lenne benne semmi kihívás.. >< Nekem ő a kedvenc szereplőm a Vampire Knight-ban.

Név:  Sebastian Michaelis

Anime:  Kuroshitsuji

Faj:  démon

Nem:  férfi

Magasság:  185 cm

Története:

         Sebastian egy démon, aki egyességet köt Ciel Phantomhiveval. Miszerint, ő komornyikként, segíti bosszújában és megvédi bármitől bármi áron – mindezt pedig a lelkéért cserébe. Amint az egyességet megkötik, Sebastian megjelöli a gyereket. Egy jelet tesz a szemére, az egyességük pecsétjét. Ugyan az a pecsét jelenik meg Sebastian karján is – ez jelzi azt, hogy él az egyesség közte és gyerek között. Mindezek után Sebastian hűséges kutyaként követi ideiglenes gazdáját a birtokára, és komornyikként dolgozik a nemesi kastélyban, még további három szolgával egyetemben, akik ügyetlenségükkel, folytonos fejfájást okoznak neki, mivel a hibákat amiket vétenek, mindig neki kell helyre hoznia. Épp ezért a három ügyetlenke 100%-ig tiszteli a komornyikot. Igazi kilétét azonban még ők sem sejtik. Az ugyanis hogy ő valójában démon, igyekszik titokban tartani mindenki előtt, így hát senki sem tudd róla. Mindenkinek csak annyi tűnik fel, hogy kivételesen ügyes komornyik – de senki sem gondolt arra, hogy démon lenne.

          A napjai átlagos démoni komornyik napok, mindaddig, amíg Ciel végre beteljesíti bosszúját, és Sebastian learathatja munkája gyümölcsét. Ebben azonban, egy másik komornyik bele avatkozik. Így, nem falhatja fel gazdája lelkét. Sebastian viszont nem adja olyan könnyen a „zsákmányt”. Tovább harcol érte a másik komornyikkal szemben. A harc végén azonban, egyik sem szerzi meg a kis nemes lelkét. Ugyanis, a másik komornyik, Claude gazdája – Alois Trancy – áthúzza minkét komornyik számítását. Sebastiannak és Claudenak ugyanis, egy démon párbajt kell vívnia (Alois parancsa szerint) amiben az egyiküknek meg kell halnia. Sebastian győz ugyan, de gazdája lelkét még sem kaparintja meg, mivel hogy Alois egyességet kötött egy másik démonnal – miszerint Ciel lelkét senki sem kaparinthatja meg. Így Ciel, démonként tér vissza az életben. De Sebastian, a továbbiakban is komornyikként szolgálnia kell gazdáját.

Ízlése:

     Sebastian rajong a macskákért. Egy igazi macska bolond... Ha már elege van a kastély körüli zajból és felhajtásból, keres egy macskát, és megnyugszik – mondhatni, úgy lazít, hogy macskázik. Szereti a határozottságot és magabiztosságot, és mint démoni komornyik, szereti rendesen végezni a munkáját – mindig ügyel rá, hogy ne essen hiba a számításaiba. Szereti a rendet és fegyelmet – ez az, amit a Phantomhive kastélyban a legkevesebb mértékben sem kap meg...

      Mint általában minden démon, nem igazán képes szeretete kifejezésre – többnyire azért nem, mert nem is túlságosan érzi ezt az érzést. Leginkább csak Ciel lelkére áhítozik, és mindent megtesz annak érdekében hogy minél finomabb lelket kaphasson majd kézhez – mert hát, szereti gazdájának  lelkének ízét. Már a gondolata is mámorba ejti, hogy majd egyszer felfalhatja.