Magyar cím:  A félelem szerendája

Japán cím:  Kyōfu serenāde - 恐怖セレナーデ

Angol cím:  Fear Serenade

Hossza:  hosszú ^^

Írta: ~Saver

Befejezve

A történet főszereplője egy árva lány, aki nevelő szüleivel vissza költözik Münchenbe. A lány 16 éves, még is fél éjszakánként a lakásban, ugyan is hangokat hall. Nem szól senkinek, mert nem akarja hogy nevetés tárgyává váljon. Mindemellett, benevezik amatör létére egy duett versenyre a gitár társával, aki állandóan gorombáskodik vele. Visszont megismerkedig az egyik riválisával is, aki trompitál, és ő segít neki felkészülni a versenyre, és összebarátkozik  a lánnyal. Csak hogy, valami nem stimmel a két sráccal. Nagyon ellenségesek egymással szemben, pedig látszólag semmi okuk nincsen rá, hiszen még csak nem is egy iskolába járnak, még is legszívesebben megfojtanák egymást. Mindemellet, a hangok, amiket a lány hall, kísértetiesen hasonlítanak riválisának hangjához, és egy csillagász is mond neki egy érdekes dolgot... de valyon mi ez a sok titogztaos dolog körülötte?

Történet Születése

A félelem szerenádja az első saját, nem folytatásos regényem, miótta le tettem a tollat, és ami még fontosabb, ez az első romantikus történetem. Mindt már mondtam, nagyon félve áltam neki, és mai napig nem tuttom, hogy mennyire nyerte el a tetszéseteket. Én igyekeztem azt tudom :D Még ugyan a story nem fejeződött be, de már tudom a végét,  és már amikor nekiáltam, már akkor is tuttam, hogy miképp kell fűznöm a szálakatt, tudom hogy mit akarok. Elizabeth szerepébe próbálom teljesen beleképzelni magamat, ami nagyon nehéz, mert teljesen más a róla alkotott képem mint én. Ami furcsa, mert én írom. Igyekszek a Félelem Szerenádjába mindenkinek külön gondolkodást módott adni, nem hasoníltanak se hozzám se másokhoz akik körülöttem élnek. Persze lehet hogy ez akaratlanul nem sikerül, hiszen én írom, úgy hogy valamilyen szinten kénytelenek felvenni az én gondolkodás módomat. Nagyon szeretem ezt a történetett írni. De hogy hogy jött az ötlet? Egy éjjel,  meg ébredtem, nem tuttam el aludni. Ilyenkor rendszeresen azzal szórakoztattom magam, hogy ki találok egy történetett, vagy folytatom agyba a már meg lévőket. Ezt a történetett az nap éjjel álmodtam meg. Elejétől a végéig. Amint haza értem, és volt rá időm, azonnal el kezdtem gépelni, és mivel álmomba láttam is a storyt, végig amikor írok megy előttem a "filmes változatt". Így sokkal élémény szerűbbé tudom tenni, bár nem tudom, mennyire sikerül a törekvésem, de igyekszek minnél jobban meg szeretettni veletek ezt a történetett. 

Elolvasom!

Megnézem az 1.részt!

Megnézem a 2.részt!

Megnézem a 3.részt!